A repcetermesztés sikeréért

Részletek

ALAPOZZUK MEG A REPCETERMESZTÉS SIKERÉT
Termesztési technológiája
Vetésváltás

A repce nem kifejezetten igényes az előveteménnyel szemben, de néhány szempontot feltétlenül szem előtt kell tartanunk a vetésváltásba illesztésénél. A repcét korán (augusztus vége, szeptember eleje) kell vetni, így csak olyan növény szerepelhet előtte, ami biztosítja a korai vetés lehetőségét. Célszerű olyan növényt választani előveteményként, ami kevés mennyiségű szár- és növénymaradványt hagy vissza a területen a talajművelés jó minőségben történő elvégzése érdekében. A repce korai vetése, ill. a magok csírázásához szükséges talajban tárolt nedvességtartalom megköveteli a víztakarékos talajművelés alkalmazását (az elővetemény betakarítása után azonnal a tarlóhántás és a tarlóápolások lezárása). A csökkentett menetszámú és víztakarékos talajművelés magyar gépgyártó ajánlata. A repcének és az előtte termesztett növénynek nem lehet közös betegsége, kártevője.

Mindezen követelményeknek a kalászos gabonák felelnek meg, ezek közül is az őszi árpa és az őszi búza számít a repce legjobb előveteményének (legalább 5 héttel a repce vetése előtt betakarításra kerülnek, nem hagynak vissza nagymennyiségű tarlómaradványt, nem szárítják ki a talaj vízkészletét, a szükséges talajművelések időben és jó minőségben elvégezhetőek, nincs közös kártevőjük, betegségük a repcével. Ha őszi búza a repce előveteménye, figyelni kell arra, hogy galajjal erősen fertőzött táblát ne válasszunk. A tavaszi árpa szintén jó előveteménynek ítélhető (a tavaszi árpát is gyengébb nitrogén-szolgáltató képességű talajokon termesztik). Megfelelő előveteménye lehet még a repcének a nyáron betakarításra kerülő burgonya és az olajlen, valamint az egynyári tömegtakarmányok.
Nem megfelelőek a repce számára a keresztesvirágú növények, a szántóföldi zöldségnövények, ill. az olyan növények, amelyek nagymennyiségű szármaradványt hagynak vissza a területen, és betakarításuk július 30-a után történik.
A repce önmaga után 4 év múlva kerülhet vissza a területre. Figyelni kell az előző évi repcetábláktól való távolságra is, mert a kártevők és a betegségek átterjedhetnek.

Tápanyagellátás

A repce gyors fejlődéséhez igényli a talaj felső 5-15 cm-es rétegéből a könnyen felvehető tápanyagokat. A repcének tavasszal is jelentős a tápanyagszükséglete (tavaszi regenerálódásához nitrogént igényel). A kijuttatott tápanyagok mennyiségét a növény biológiai igényén túl a talaj felvehető tápanyagtartalma és a tervezett termés nagysága határozza meg.

A repce fajlagos tápanyagigénye 100 kf fő- és melléktermék képzéséhe:	A kijuttatott trágyaadagok:
Nitrogén            5,5 kg/100kg	140-200 kg/ha
P2O5:                3,5 kg/100 kg	80-120 kg/ha
K2O:                  4,3 kg/100 kg	100-150 kg/ha
CaO:                  5,0 kg/100 kg
MgO:                 1,0 kg/100 kg

A repce meghálálja a kijuttatott szervestrágyát, de ma inkább műtrágyával elégítik ki tápanyagigényét.   Trágyalé kivitele és bedolgozása.
Zunhammer hígtrágya technika.

A foszfor- és kálium-műtrágyák kijuttatási ideje a nyári alaptalajművelés (szántás), a nitrogén kijuttatása megosztva történik: 0-30 % ősszel, 50-60 % télvégén (tavaszi gyors fejlődéshez), 25-35 % szárbaindulás-zöldbimbós állapotban (elágazódások növelése).
A nitrogén hiánya esetén a levelek sárgás színűek lesznek, főleg tavasszal a fiatal leveleken jelentkezhetnek a tünetek. A N-felvétele tavasszal egyenletesen nő egészen a virágzás idejéig, a nitrogén-igény a maximális mennyiségét a virágzás idején éri el, ezután már visszaesik felvétele. A túlzott mennyiségű nitrogén műtrágya hatására csökkenhet az olajtartalom és növekedhet a fehérjetartalom, a túl buja őszi fejlődés következtében könnyebben kifagyhat a repce, valamint a tenyészidő meghosszabbodása következtében a maghozó fejlődési szakasz későbbre tolódik. Az ősszel túl fejlett repcét a gyökér-gubacsormányosok jobban károsítják.
A foszfornak van legnagyobb hatása a növény növekedésére, az elágazódások számára és a becőkben lévő magszámra. A foszfor segíti a növény gyökeresedését, javítja a télállóságot és mérsékli a betegségekkel szembeni fogékonyságot. A foszfor felvétele a virágzás idején éri el maximális nagyságát, virágzás után a levélben és szárban található foszfor nagyrésze átvándorol a becőbe és a magba. Foszforhiány esetén a növény sötétzöld színű lesz, a fejlődésében visszamarad.
A kálium javítja a repce télállóságát, növeli a betegségekkel szembeni ellenállóképességet, elősegíti a levelek, hajtások képződését. A kálium felvétel legintenzívebb tavasszal, a virágzás után már csökken mennyisége a szárban és a levélben, míg növekszik a becőben és a magban. Kálium-hiány esetén a szár vékony, a levelek kicsik és sötét kékeszöld színűek lesznek. A levélszéleken apró foltok jelennek meg, súlyos hiány esetén teljesen el is halhatnak a levelek. Hiánya csökkenti a növény ellenállóképességét a betegségekkel szemben.
A repce mélyrehatoló gyökérzetével a az altalajból is képes a szükséges meszet felvenni, ha innen nem tudja mész-igényét kielégíteni, mésztrágyázással kell biztosítani ezt számára. Savanyú, mészhiányos talajokon szintén pótolni kell a meszet.
A savanyú barna erdőtalajok kivételével a repce általában elegendő magnéziumot képes felvenni a talajból, hiánya eseten a magnézium kijuttatása mésztrágyázással is kombinálható (dolomit, magnezitmész).

Talajművelés

A repcetermesztés sikerességét az igen gondos talajműveléssel, a vetés idejére kertszerűen elmunkált magágykészítéssel lehet megalapozni. A repce augusztus végi, szeptember elejei vetésideje miatt viszonylag elég rövid idő áll rendelkezésre az előkészítő- és az alaptalajművelés végrehajtására, valamint nagyon sok évben a talajművelések idején (nyár) kedvezőtlenek az időjárási feltételek (kevés csapadék, szárazság), és a talajban is kevés nedvesség marad az elővetemény betakarítása után (száraz talajon nehéz megfelelő minőségű talajmunkát végezni).   Kifinomult magágy-előkészítés
A repce biológiai igényét a középmélyen végzett alapművelés és a kiváló minőségű magágy elégíti ki. A talajműveléseket úgy kell végezni, hogy a talajnedvességet megőrizzük, porhanyós, ülepedett, egyenletes felszínű, nedves, kertszerűen elmunkált magágyat alakítsunk ki, ami a felső 2-4 cm-es mélységben aprómorzsás, rögmentes. Az elővetemény betakarítása után a tarlóhántást tárcsával azonnal el kell végezni, és a talaj nedvességtartalmának megőrzése miatt azonnal gyűrűshengerrel le kell zárni. A tarlóhántás legyen rögmentes (ezért sekélyen kell végezni), a gyomok és a kultúrnövények magvainak minél korábbi kelése érdekében. A tarló ápolásával (tárcsa + gyűrűshenger), a fokozatos mélyítő műveléssel (15-18 cm) a talaj kedvező fizikai állapotát és nedvességmegőrzését segítjük elő. Az árvakelések és kikelt gyomnövények tarlómaradványait is bedolgozzuk a tarlóápolás során, ezzel elősegítjük a növénymaradványok minél gyorsabb lebomlását a talajban.
Július végén, augusztus elején következik az alapművelés (ekével középmélyszántás, vagy energia- és költségmegtakarítás miatt a sekélyebb szántás kombinálása lazítással). A szántás zárása nehézfogas és gyűrűshenger kombinációjával szögben történik. A magágykészítést 4-6 cm mélységben az őszi nitrogén kijuttatásával egyidejűleg kombinátorral végezzük.

Vetés

Nagyon lényeges feladat a repce vetésidejének megválasztása: túl korai vetés esetén a repceállomány nagyon megerősödik, még ősszel megkezdődik a szárbaindulása, a szárbaindult repce fagytűrő-képessége csökken, könnyen kifagyhat, hótakaró alatt pedig kipállik. Megkésett vetés esetén nem éri el a repce a szükséges 8-10 tőleveles (rozettás) fejlődési szakaszt, ami legkedvezőbb a tél elviselésére, a gyökerük is fejletlen, így szintén megnő a kifagyás veszélye. Legkedvezőbb vetésidő magyarországi körülmények között augusztus 25 - szeptember 10.
A repce optimális csíraszámának a meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy a növényen a virágzati oldalágakon található a termések döntő hányada, ezért a növény elágazódásának elősegítésével a termés mennyisége növekedhet. Tavaszra kb. 80-100 db/m2csíraszám 1,0-1,4 millió db/ha. A 24 cm-es sortávolság (dupla gabona sortávolság) biztosítja a növények kellő tenyészterületét a szükséges elágazódások kialakulásához. áttelelt növény biztosítja a szükséges termés elérését, a szükséges
A repcét sekélyen kell vetni (ezermagtömeg: 4-6 g), a vetésmélység 2-3 cm legyen. A később kelő növények nem erősödnek meg kellőképpen a tél beálltáig, nagy lesz a kifagyás. Tavasszal a növényvédelmi beavatkozások sem tervezhetőek pontosan egyenetlen fejlettségű növényállomány esetén (15. táblázat).

Megnevezés	Adatok	Megjegyzés
Vetési idő	VIII. 25-IX. 10.	Vetési hibák:
Sortávolság, cm	24	- túl korai vetés
Tőtávolság, cm	3 - 4	- túl kései vetés
Vetésmélység, cm	2 - 3	- túl mély vetés
Csíraszám, millió/ha	1,0 – 1,4	- egyenetlen mélységű vetőágy
Vetőmagmennyiség, kg/ha	3 – 5

Növényvédelme
A repce betegségei
A repce gombabetegségei

Repcebecőrontó (Alternaria brassicae, A. brassicicola)
Az egyik legismertebb és leggyakrabban előforduló repcebetegség. A becőfertőzés nyomán mintegy 20 %-os termésveszteség lehet.
Tünetek és diagnózis: A leveleken nagy, sötétbarna, ovális foltok jelennek meg, súlyos esetben a fertőzött levél elpusztul. A becők falán sötétfekete foltok képződnek, a becő felnyílik és a magok kiperegnek.
Védekezési lehetőségek: A betegség súlyosabb fellépésekor a korábbi betakarítás és az állományszárítás csökkenti a kárt. Fungicides állománykezelésre ritkán kerül sor.
Fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum)
A repce egyik legsúlyosabb betegsége („repcerák"). Az általa okozott kár meghaladhatja az 50 %-ot is.
A betegség tünetei: A növények szárán világosbarna, kerek, világosabb sávokkal zonált megnyúlt foltok jelennek meg. A szárban fehér szövedék látható, benne fekete kitartóképletek (szkleróciumok). Csapadékos időben a száralapon is megjelenik a fehér, vattaszerű micélium. A betegség általában foltokban jelentkezik.
Védekezési lehetőségek: Legfontosabb az 5-6 éves vetésváltás betartása úgy, hogy ez idő alatt más gazdanövénye sem kerül a vetési sorba.
Gyökérgolyva (Plasmodiophora brassicae)
A betegség tünetei: A repce fő- és mellékgyökerein fehéres színű kinövés, golyva keletkezik. Ez a növény fejlődésével barnul, megrepedezik, nedves talajban elrothad. A fertőzött növények hervadnak.
Védekezési lehetőségek: A savanyú talajok pH-jának emelése meszezéssel, a savanyító hatású műtrágyák használatának kerülése. Vegyszeres védekezési lehetőség nem ismert.
Repceperonoszpóra (Peronospora parasitica)
Csapadékos, hűvös, hideg időjárás kedvez a terjedésének, hazánkban nem gyakori. Már ősszel a levelek színén kivilágosodó foltok keletkeznek, a fonákon piszkosfehér penészgyep jelenik meg, a foltok később beszáradnak. Fungicides védekezésre hazánkban általában nem kerül sor, de súlyosabb őszi fertőzés esetén indokolt lehet. Kerülni kell a túl sűrű állományt és a növény túlzott tápanyagellátását.

A repce kártevői

Nagy repcebolha (Psylliodes chrysocephala)
Hazánkban mindenütt előfordul, szinte minden évben okoz kisebb-nagyobb károkat. A lárva károsításának köszönhetően a kifagyás mértéke megnő.
Károsítás: Az imágó ősszel a kelő repce sziklevelein lyuggat, ezáltal a növényt nagyobb párologtatásra készteti, így - elsősorban száraz őszelőn - a súlyosan károsított növény el is pusztulhat. A lárvák ősszel és télen az alsó levelek nyelében furkálnak, majd kora tavasszal a szárban járatokat rágnak. A lárvákkal erősen fertőzött levelek sárgulnak, majd elfonnyadnak.
Védekezési lehetőségek: A repce felszívódó hatóanyagú inszekticiddel történő csávázása a kelés után 1-2 hétig védelmet nyújt. A későbbiekben inszekticides kezeléssel célszerű védekezni.
Repcedarázs (Athalia rosae)
Hazánkban általánosan elterjedt faj, egyes évjáratokban ősszel nagy károkat okozhat.
Károsítás: Ősszel a 3-4 leveles állapotú repce levelein eleinte kis lyukakat rágnak, később a rágás nyomán csak a levél fő- és mellékerei maradnak meg.
Védekezés irányelvei: Megfelelő tápanyagellátás, talaj-előkészítés és megfelelő időben végzett vetés a kártétel mérséklését jelenti, mivel a növény növekedése gyors a kedvező körülmények hatására. Súlyos kártétel esetén inszekticides állománykezelést kell alkalmazni.
Káposztalepke (Pieris brassicae)
Magyarországon általánosan elterjedt, tömeges megjelenésükkor nagymértékű kárt okoznak a káposztaféléken.

Károsítás: A fiatal hernyók eleinte a leveleken hámozgatnak, később azt szabálytalanul átrágják. Súlyos kártételekor tarrágás is előfordul.

Védekezési lehetőségek: A fiatal lárvák ellen védekezni lehet rovarölőszerekkel.

Repceszár-ormányos (Ceutorrhynchus quadridens)

Magyarországon termesztett és vadon élő tápnövényein előfordul, repcén kisebb károkat okoz.

Károsítás: Az imágók hámozgatják a növény leveleit, szárát és a becőket. A lárvák szárban odvasítanak, a károsított szárrész gyakran felhasad. A megtámadott növény lankad, hervad.

Védekezési lehetőségek: Március végén célszerű védekezni ellene. A virágzás kezdetétől csak méhkímélő technológiával szabad védekezni.

Repce fénybogár (Meligethes aeneus)

Hazánkban mindenütt gyakori faj. Kártételének megakadályozása egyes években a repce növényvédelmének alapvető feladata.

Károsítás: Az imágó pollenevő, de tojásrakás miatt a bimbóba oldalról belerág, ami miatt az leszárad. A lárva a virágrészeken táplálkozik. Az imágó pollenfogyasztása során megsértheti a bibét, ami torz becőfejlődést okoz.

Védekezési lehetőségek: A rajzó imágó ellen tudunk legjobban védekezni vegyszerekkel. A védekezésnek folyamatosnak kell lenni, akár 4-5 alkalommal is védekezni kell. A méhkímélő technológia szabályait maradéktalanul be kell tartani.

Repcebecő-ormányos (Ceutorrhynchus assimilis)

A repcén károsító ormányosok közül a legnagyobb kár okozza. A repcebecő gubacsszúnyoggal együtt a 80-90 %-ot is elérheti a magkárosítás.

Károsítás: Az imágó tavasszal a növény szárát, a leveleket és a különböző fejlettségű bimbókat furkálja meg. A lárva a becőben él és a magkezdeményeket kívülről rágja meg. A károsodott becő korábban érik, felnyílik és magtermése kihull.

Védekezési lehetőségek: Az imágók ellen lehet hatékonyan védekezni. Virágzás előtt és virágzáskor, valamint virágzás után kell védekezni a méhkímélő technológia előírásainak megfelelően.

Repcebecő-gubacsszúnyog (Dasineura brassicae)

A repcebecő ormányossal együtt nagy károkat okozhat egyes évjáratokban.

Károsítás: A lárvák a magkezdeményeket és a becő falát rágják, emiatt a becő idő előtt felnyílik és a mag a talajra hull.

Védekezés lehetőségek: Megegyezik a repcebecő-ormányosnál tárgyaltakkal.

A repce gyomnövényei

A hagyományos, nagyobb vetőmagmennyiséggel vetett fajták gyomelnyomó képessége jó, így ezeknél a fajtáknál a gyomosodás kisebb gondot okoz. A nagyobb sortávval, kis vetőmagnormával vetett hibrid káposztarepcének a kelés utáni 1-2 hónap alatt gyomelnyomó képessége szinte alig van, a talajfelületet nem zárja, így sok gyom megjelenhet a táblán. A repce kelésével egyidőben vagy azt követően csírázó gyomfajok az őszi gyomállományt alkotják. Ősszel kelnek és a repcével együtt áttelelnek pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), tyúkhúr (Stellaria media), árvacsalán-fajok (Lamium spp.) és veronika-fajok (Veronica spp.). Ősszel és tavasszal egyaránt csírázik az ebszikfű (Matricaria inodora), ragadós galaj (Galium aparine), pipacs (Papaver rhoeas), a nagy széltippan (Apera spica-venti), pipitér-fajok (Anthemis spp.), mezei tarsóka (Thlaspi arvense), mezei árvácska (Viola arvensis), mezei szarkaláb (Consolida regalis) és a sebforrasztó zsombor (Sisymbrium sophia). Egyes területeken az árvakelésű őszi búza és az őszi árpa is jelentős gyomkártételi veszélyt jelenthet.

Tavasszal domináns lehet a repceállományokban a pipacs, ebszikfű, az orvosi szikfű, ragadós galaj, tyúkhúr és a nagy széltippan. Ebben az időszakban a repce a gyomok kártételére fokozott mértékben érzékeny, gyomfertőzött területen a tavaszi fejlődés gátolt, a repce fejlődése lelassul.

Betakarítás

A repce akár egy hónapot is meghaladó virágzása és egyenetlen érése következtében nagyon lényeges feladat a betakarítási idő helyes megválasztása. A repcemagban az olajképződés és olajbeépülés főleg az érés idején történik, a magvak olajtartalmát a betakarítási idő is befolyásolja. Korai betakarítás esetén az olajtartalom alacsony marad. Érési időszakban a csapadékos időjárás, a sorozatos átnedvesedéssel - megszáradással, növeli a becők felnyílását, a pergési veszteséget.

A repce érése június közepére, második felére esik. Magyarországon a repcét egymenetben, kombájnnal takarítják be, az egymenetes betakarítás előfeltétele az állományszárítás. A repcét teljes érésben kell betakarítani, amikor a becőkben lévő magvak csillogó fekete színűek, mozgatás hatására a becőkben lévő magok zörögnek, ujjal már nem nyomhatók össze.

Amikor a becőkben lévő magvak 70-80 %-a már érett, elvégezhetjük a deszikkálást. A vegyszerek egyaránt kijuttathatóak szántóföldi és repülőgépekkel, az elsodródásra itt különösen figyelni kell. Az állományszárítókat célszerű a reggeli, ill. az esti órákban kiszórni, a pergési veszteség csökkentése érdekében. Egyszerre mindig akkora terület deszikkálását végezzük el, amekkorát egy nap alatt be tudunk takarítani.

Érésgyorsító vegyszer is kijuttatható, kb. 40 %-os magnedvességi állapotban (ekkor a becők kb. 50-60 %-a érett). Ez csak gyommentes állományban használható (csak a generatív fejlődési szakaszban lévő növényekre hat, így a gyomokat nem szárítja le).

A kb. 12 %-os nedvességtartalmú repcét egy menetben gabonakombájnnal kell betakarítani. A kombájn-tiszta repcemagot az idegen fajú növények magvaitól, a becő- és szármaradványoktól meg kell tisztítani. A mag tárolása magas olajtartalma miatt 8-10 % nedvességtartalom mellett lehetséges. 10-12 % nedvességtartalom esetén, valamint párás, nyirkos időben végzett betakarítás esetén a repcemagot szárítani szükséges, ipari felhasználás esetén a szárítólevegő hőmérséklete ne haladja meg a 45 oC-ot (vetőmag esetén nem ajánlatos a szárítás).

Célszerű a betakarítás után visszamaradó repceszár talajbadolgozása, mivel könnyen bomló szervesanyagként a talaj szervesanyag-készletét gyarapítja.

FORRÁS:     http://www.agr.unideb.hu/ebook/szantofoldinovenyek/termesztsi_technolgija11.html