A repce egyik kártevője

Részletek

A repce egy ritka kártevője, a gubacsormányos

Az őszi káposztarepce agrozoológiai szempontból szinte egyfajta „állatorvosi lónak” is tekinthető. Állati kártevők hosszú sora él meg rajta, ráadásul közülük sok olyan található, amelyek súlyos, a termést döntően veszélyeztető kártételt képesek okozni. Nem véletlen, hogy a repce esetében az állati károsítók elleni védekezés sokkal nagyobb hányadát adja a növényvédelmi költségeknek, mint más, fontos szántóföldi kultúrák termesztése során.

Ha csak az ormányos bogarak családjából (Curculionidae) a ceutorhynchus nemzetséget vesszük alaposabban szemügyre, akkor kiderül, hogy e nemzetségből négy faj is károsítja a repcét. E négy faj közül a nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi), a repce szárormányos (Ceutorhynchus quadridens) és a repce becőormányos (Ceutorhynchus assimilis) szinte minden repcetermesztő által – sajnos – jól ismert károsító. E három faj ellen gyakorlatilag szinte minden évben külön-külön is védekezni kell. A negyedik faj, a repce gyökérormányos, vagy ahogy többen is ismerik: a gubacsormányos (Ceutorhynchus pleurostigma) sokkalta ritkább, jelenléte viszonylag ritkán okoz olyan súlyos növényvédelmi problémát, amely már védekezést igényel. Sok termesztő nem is ismeri ezt a kártevőt.
A károsító felbukkanása  
Gubacsormányos károsításának tünete repcében
A gubacsormányos megjelenésével és kártételével először 2015 márciusában találkoztunk a gazdaságunk Püski mellett, a „lucska” földterületen elterülő, 30 hektáros, Labrador fajtájú repcéjében.  Az állományban már márciusban foltokban satnyábban fejlődtek a növények. Április közepére viszont már nagyon szembetűnő volt a károsodás. A visszamaradt növények gyökérnyaki részén, közvetlenül a talajszintnél a növény gyökérnyaka megduzzadt, több hajtás indult meglehetősen gyatra fejlődésnek. A duzzadt rész felvágása után barnás rágcsálékkal teli üreg nyílt meg, benne néhány 2-3 mm nagyságú kicsiny fejtokkal rendelkező kukaccal egyetemben.  Később, május folyamán, a repce virágzása idején a növényállomány látszólag kompenzálta a csökött egyedek okozta kiesést, de a növényzetbe behatolva nagyon hamar feltűnt a károsodott növények fejlődésbeli és méretbeli elmaradása. A gubacsormányossal fertőzött tövek a gubacsok felett már tőből elágaztak, több, de sokkal satnyább, fejletlenebb hajtást hoztak. Ezek mérete messze elmaradt az egészséges hajtásokétól és jóval később is virágoztak.
A repce további fejlődése során ezek a növények kötöttek ugyan becőket, de termésük töredéke volt az egészséges tövek termésének és meglehetősen gyorsan kényszerérésen estek át.  

A gubacsormányos megjelenése a repcében meglehetősen váratlan esemény volt. Korábban még nem találkoztunk a Püski környéki repcékben ezzel a károsítóval. Ráadásul a károsítás nem pontosan az irodalomban leírtak szerint következett be. A lárvák tevékenysége által kialakult duzzanatok, gubacsok ugyanis szinte minden esetben fent, a talaj szintjén alakultak ki. Ennek lehetséges magyarázata lehet az a tény, hogy a kártevő rajzása, peterakása idején, 2014 őszén az időjárás szélsőségesen csapadékos volt. Gyakorlatilag a repce a vetés után egészen november végéig – december elejéig vagy vízben állt, vagy vízzel teljesen telített talajban élt.  A kártevő – hacsak nem akarta petéit a víz szintje alá helyezni – kénytelen lehetett a szokásosnál magasabb növényi részeken petéket rakni. Gubacsormányos kártétel miatt tőből elágazó, kényszerérett növény
A gubacsormányos életmódja

Ennek a ritka károsítónak meglehetősen nyakatekert életmódja van. Eleve két rassza van: egy, amely ősszel rajzik és egy, amelyik tavasszal. Korábban ezt a két rasszt két különálló fajként is írták le és csak több éves kutatómunka tudta egyértelműen tisztázni, hogy az ősszel és tavasszal rajzó imágók ugyanazon faj egyedei. A tavaszi rassz nem veszélyezteti a repcét, vad keresztesvirágú növényeken fejlődik. Az ősszel rajzó rassz viszont az ősz során, szeptember – november folyamán rajzik és rakja petéit a fiatal repceállományra. A rajzás és peterakás meglehetősen elhúzódó folyamat, szeptembertől egészen a fagyokig tarthat, a peterakás kivételesen még kora tavaszra is áthúzódhat. Döntően pete alakban telel át ez a károsító, bár imágóként és szélsőségesen ritka esetekben fiatal lárvaként is képes áttelelni.  A lárvák fejlődésüket ennek köszönhetően tavasszal ez az ormányos bogár kezdi meg a károsítást a repcében.

Felmerül ilyenkor a jogos kérdés, hogy miért nem lehetett ezt a kártevőt még rajzás idején észrevenni. Az őszi károsítók, főképp a repce bolha (Psylliodes chrysocephala) rajzásának nyomon követésére alkalmas sárga tálak és/vagy ragasztós lapok fogják ezt a károsítót is. Ez igaz is, csak a 2014. év őszén az időjárás nem igazán volt kedves sem a repcéhez, sem pedig a gubacsormányoshoz. Valószínűsíthetően a gubacsormányos már olyan későn rajzott, amikor már csak az hagy kint sárga tálat, aki eleve számít erre a károsítóra.

Hertelendy Péter             Agrofil-SzMI Kft.
https://agrofil.hu/kiemelt/repce-egy-ritka-kartevoje-gubacsormanyos