Árpa betegségek

Részletek

Árpa betegségek – aktualitások


Az őszi árpa nem igazán tartozik a leginkább egészségesnek mondható kalászos gabonáink közé. Ha megnézünk e tekintetben egy növénykórtani összefoglalót, akkor a potenciális kórokozók listája – jó eséllyel – több,  mint egy teljes A/4 méretű lapot fog kitölteni. Bár a nagy sokaságból szerencsére nem mind fordul elő hazánkban, azért az őszi árpák állományait jelenleg is meglehetősen sok kórokozó támadja.
Lisztharmat
A különböző fertőző növénybetegségek kórokozói közül elsőként a majdnem mindenütt fellelhető árpa lisztharmatot (Blumeria graminis f. sp. hordei) kell megemlíteni. Ez a betegség szinte minden árpafajtán  jelen van és sokszor már az ősz folyamán kolonizálja az állományokat. Nem egy nedvesség igényes kórokozó, viszont a melegebb ősz és tél kedvező a számára. Annyi nedvesség a hűvösebb őszi – téli – kora tavaszi hónapokban mindig van, ami a fennmaradásához, szaporodásához szükséges. A lisztharmat számára különösen kedvező, ha a téli hónapok során vannak tavaszt idéző napok, hetek, amikor a meleg és a napsütés hatására dús konídium termelés és felgyorsuló szaporodás, terjedés észlelhető az árpa állományok lombozatán.
Az árpa lisztharmat számára az elmúlt tél meglehetősen kedvezőnek bizonyult. Nem voltak durva fagyok, amelyek elpusztíthatták volna a megfertőzött leveleket a kórokozóval együtt. Ugyanakkor a gyakori felmelegedések, a több esetben előforduló, márciusra – áprilisra emlékeztető téli időjárás folyamán ez a kórokozó szép csöndben, de határozottan terjedt. Jelenleg sok helyütt már erőteljes, akár egy korai növényvédő szeres kezelés szükségességét is felvető méretű kórokozó populáció van jelen az állományokban. Ráadásul nem is egyedül.
Sárgarozsda és lisztharmat őszi árpán
Rozsdák  
Az őszi árpát elméletileg három rozsda gomba is megtámadhatja. A fekete, vagy szárrozsda (Blumeria graminis f. sp. hordei) szerencsére rendkívül ritkán jelenik meg. Szélsőségesen meleg kedvelő kórokozó lévén számára még a „január havi tavasz” is túl hideg volt, így fellépésével nem kell számolnunk.
Az árpa törpe rozsdája (Puccinia hordei) ugyanakkor szinte minden évben feltűnik az árpák lombozatán. Sok esetben későn, a vegetációs időszak legvégén szaporodik csak fel, amikor már érzékelhető mértékű kártétel előidézésére sem ideje, sem lehetősége sincs. Sajnos ez évben a telelésből éppen kijövő állományok lombozatán elég sok helyen meglehetősen nagy kórokozó populáció észlelhető.
A törpe rozsda a hűvös időben azért – szerencsénkre – meglehetősen lassan terjed. Ugyanakkor egy drasztikus mértékű tavaszi felmelegedés esetén ez a gyakori kórokozó a lisztharmattal együtt igencsak kedvező feltételek közé csöppenne, amelyet gyors terjedéssel és súlyos lombkártétellel „hálálna meg”.
Az árpákat potenciálisan veszélyeztető rozsda gombák sorából nem hagyhatjuk ki a sárga rozsdát (Puccinia striiformis) sem. Bár jelen időszakban nincs információnk arról, hogy hazánkban őszi árpán is áttelelt volna a kórokozó, de erre 2014 – 2015 években már volt gyakorlati példa. Ugyanakkor más őszi gabonákon a sárga rozsda az ország több pontján is sikeresen áttelelt. Őszi árpa törperozsda  Ne lepődjön meg tehát senki sem, ha az őszi árpa állományok tavaszi szemlézése, átvizsgálása során találkozik ezzel a kórokozóval.
Szerencsére a sárga rozsda számottevő mértékű kártétele őszi árpa állományokban szélsőségesen ritka, így önmagában csak ez ellen a kórokozó ellen aligha lesz szükség vegyszeres állományvédelemre.
Nekrotróf kórokozók
Az árpának a biotróf életmódú kórokozók csoportján kívül vannak súlyos kártétellel fenyegető, nekrotróf életmódú kórokozói is, amelyek ugyancsak gyakoriak jelen időszakban is.  A nekrotróf kórokozók esetében az életmódjukból fakadóan számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy egy fagy, vagy más okból bekövetkező lomb elhalás során az elhaló levélzeten levő kórokozók nem pusztulnak el, továbbra is fertőző forrásként fogják veszélyeztetni az állományainkat.
A jelenleg leggyakoribb, bár kevésbé veszélyes ilyen kórokozó az őszi árpa vetésekben a barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana). A gomba fertőzése után kialakuló amorf szélű barnás foltok a lombozaton már ősszel, pár leveles korban megjelennek. Csak súlyos fertőzés esetén okoz levélveszteséget. A kórokozó kedveli a hűvösebb időjárást és a nedvességet, magas páratartalmat. Bár rendkívül gyakori, de önmagában ellene ritkán kell elrendelni permetezést.
Sajnálatos módon az idei télen a barna levélfoltosság közeli rokona, a sokkalta nagyobb pusztító erővel „megáldott” hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres) is. Ez a kórokozó is megjelent már az ősz folyamán az árpa vetések levélzetén.
Barna levélfoltosság tünetei  A hálózatos levélfoltosság melegkedvelőbb a barna levélfoltosságnál, hűvös tavaszon a terjedése eleinte ezért vontatott. Ugyanakkor gyors felmelegedés esetén napok alatt képes durva mértékű felszaporodásra és lomb kártételre. A barna levélfoltossághoz hasonlóan  nagyon nedvesség és pára kedvelő. Mivel a tavasz folyamán a dús lombozatú, sűrű állományok azok, amelyek a legtovább megtartják a nedvességet, így ez a betegség általában a „jó állományok” vámszedője. Mivel – hasonlóan a többi lombbetegség kórokozójához – alulról felfelé terjed a levélzeten, jelenléte és terjedése, pusztítása sokáig rejtve maradhat az avatatlan szemek előtt.
A sornak még mindig nincs vége, mivel az árpa egy harmadik, nekrotróf életmódú levélbetegsége, a rinhospóriumos levélfoltosság (Rhynchosporium secalis) is jelen van néhány helyen az országban az őszi árpa állományokban. Ez a meleg és szélsőségesen nedvesség igényes kórokozó szerencsére önmagában csak nagyon ritkán okoz olyan mértékű fertőzést és lombkártételt, amely már fungicidért kiáltana. Ugyanakkor fellépése és károsítása nagyon látványos; sokkalta ijesztőbb, mint amekkora kárt ténylegesen előidézne.
Védekezési stratégia  
Az előző részben felsorolt, meglehetősen nagy számú kórokozó közül a jelenlegi tavasz eleji időszakban a fekete és a sárga rozsda kivételével valamennyi faj sikeres, esetenként tömeges áttelelése az őszi árpa állományokban biztosnak tekinthető. Természetesen az egyes területek, táblák fertőzöttsége között hatalmas különbségek vannak, így az őszi árpa termesztésével foglalkozó gazdák első számú feladata jelenleg a helyzet tisztázása. Ez csak gondos, tábla szintű felmérés útján lehetséges. Lesznek olyan táblák is, amelyek mentesek mindennemű kórokozótól, de lesznek sajnos olyanok is, amelyek lombozatán több kórokozó is veszélyes mértékben felszaporodott.          Rinhospóriumos levélfoltosság
A fertőzött állományok esetében mindenképpen számítani kell arra, hogy valamikor egy hatékony fungicides kezeléssel kell visszavetni a kórokozók szaporodását. Hatékony fungicides védekezésre viszont csak a szárba indulás első harmadáig van reális esély. Az árpa szárba indulása során napok alatt levélszintek sokaságával képes beborítani, elfedni a kórokozók által elfertőzött alsó levélszinteket. Oda később kellő mennyiségű gombaölőszert lejuttatni már fizikailag lehetetlen.
Ráadásul ekkor a gyorsan képződő új levelek miatt az állományok szép zöldnek látszanak és a megsokszorozódó levélfelület miatt a kórokozók által ellepett levélzet részaránya is csökken. Csalóka helyzet ez, nem szabad ilyenkor nyugodtan hátra dőlni. Egy jó időben, a szárba indulás elején végrehajtott fungicides állományvédelem valamennyi kórokozót kellő hatékonysággal vetheti vissza. Az őszi árpa felső, a későbbiekben aktív levélszintjeinek védelme tavasszal, a szárba indulás elején kijuttatott fungicid kezeléssel alapozható meg.
Hertelendy Péter
Agrofil-SzMI Kft.
https://agrofil.hu/szakcikkek/arpa-betegsegek-aktualitasok