Tisztelt Gazdálkodó!
Sohasem gondoltam, hogy ehhez hasonló biztatásban kell részesítenem a gazdatársakat. Nem gondoltam, hogy a mezőgazdaság ilyen síkos lejtőre kerülhet. Olyan ez most, mintha minden összeesküdött volna ellenünk (a klíma, az árak, a globalizáció).
Egyszerre kellene minden irányban adekvát válaszokat adnunk. Ebből talán a klímaprobléma az, ami régóta, de a diabéteszhez hasonlóan nagyon alattomosan közelített felénk. Az árak hullámzását ismertük, megszoktuk, de azok liftezésének egy globális nyersanyag és logisztikai válsággal kombinált változatára nem lettünk felkészítve, így annak kimozgása részünkről komoly határokba ütközik. A helyzetet súlyosbítja, hogy a teljes európai gazdatársadalom sokszerű elárulása is megtörtént a Mercosur egyezmény meglepő élesítésével.
Rögtön felvetődik a kérdés, hogy amikor így kontinens szinten a „busz alá löknek” egy teljes ágazatot, milyen válaszokat adhat egy gazda vagy egy kis- és középvállalkozás?
A vihart elhárítani nem tudjuk, de annyi eszünk azért lehet, hogy az esőben nem a „csepegőbe” állunk, hanem az eresz alá húzódunk be. A közhely, hogy a globális kihívásokra lokális válaszokat kell adnunk, olyan erőset, amibe lehetőség szerint ne pusztuljunk bele…, ha lehet:
• el kell döntenünk, hogy maradunk a ringben és felvesszük a kesztyűt;
• ha maradunk, akkor fel kell készülni, és fel kell készíteni a környezetünket a várható nehézségekre;
• alkalmazkodnunk kell az új feltételekhez, meg kell ismernünk az odavezető utat és semmilyen körülmények között sem szabad levenni a szemünket a célról.
Az összeomló árbevétel tömeg mellett, csak a költségek racionalizálása hozhat megoldást, az is csak úgy, hogy ebben a tekintetben nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változásokat is életbe léptetünk. Nem elég az egyszerű költség-„hentelést” elvégeznünk. Legelőször a hatástalan technológiák ballasztjaitól kell megszabadulnunk, mert ezek nem visznek előre, csak lehúznak a mélybe (kullancs megoldások). Nem kívánatos a régi, de inkább elavult tudás es technológiai elemek tovább cipelése sem. Reformra van szükség a talajművelésben és a vízgazdálkodásban is. Azonban itt is fennáll a lázasan forradalmi változások veszélyes igénye. A „lovat” ismerni kell, meg kell tudni ülni és jó szerszám is kellene hozzá. Ez egyszerre igényel tőlünk tudás innovációt és tőkebefektetést egy olyan ágazatba, amelynek a kerekét most ütötték ki alólunk.
Mit tehet, miben segíthet az Agrofil? Csak az erősségeinkben bízhatunk: ezek az elmút 30 évben a TUDÁS, az INNOVÁCIÓ és a TAPASZTALAT körül sűrűsödtek ki. Itt említeném meg az alkalmazott talajművelési-; talajtani-; agronómiai és agrokémiai tudományok és azok műszaki alapjait, melyekben kísérletekkel, információkkal, tapasztalatokkal és műszaki megoldásokkal is rendelkezünk.
A „Maradj talpon” termelési évünkben minden erősségünket mindenki talpon maradására kívánjuk fókuszálni, ennek kihívásokkal teli évnek az első eseménye a „Lét a tét” szántóföldi bemutatónk, melyben a főszerep a talajkímélő és költségtakarékos technológiák megismerése és átbeszélése.