Az Eurostat legfrissebb adatai szerint az Európai Unióban átlagosan fejenként 130 kilogramm tömegű élelmiszer-hulladék (beleértve a háztartásokban, a kiskereskedelemben, a vendéglátásban, valamint az élelmiszer-feldolgozás során keletkező élelmiszer-hulladékot) keletkezett 2023‑ban. Ennek több mint a fele (53%) háztartásokból, további 18 százaléka az élelmiszer- és italfeldolgozásból és -gyártásból származott. A háztartási élelmiszer-hulladék aránya Portugáliában (122 kg/fő), Romániában (99 kg/fő) és Olaszországban (98 kg/fő) volt a legmagasabb, míg Spanyolországban volt a legalacsonyabb (26 kg/fő; 2022-es adat). Magyarországon 62 kilogramm volt személyenként a hulladék, ami az uniós átlag alatt marad, ugyanakkor még így is jelentős erőforrás-veszteséget jelent.
Megjegyzés: BG, ES, LT, RO és IS adatok 2022. évi, Forrás: Eurostat
Noha az adatok alapján az EU-ban keletkező élelmiszer-hulladék több mint fele a háztartásokhoz köthető, a jelenség nem pusztán fogyasztói felelőtlenségre vezethető vissza, hanem az élelmiszer‑ellátási lánc működéséhez, az intézményi környezethez és a fogyasztási struktúrákhoz kapcsolódó, egymással összefüggő szerkezeti tényezők eredménye. A szakirodalom[1] és az Eurostat elemzései egyaránt arra utalnak, hogy a háztartási élelmiszer‑pazarlás mértéke az EU tagállamaiban kevésbé függ a jövedelmi viszonyoktól, miközben szerepe van a fogyasztói szokásoknak, az intézményi környezetnek és az élelmiszer‑ellátási rendszerek működésének. Mindez megmagyarázza, hogy egyes magas GDP-jű országok – például Spanyolország – alacsonyabb fajlagos értékeket mutatnak, míg más, kevésbé tehetős országokban magasabb a fejenkénti pazarlás jelentkezik.
Az élelmiszer-hulladék nemcsak hulladékgazdálkodási kérdés, hanem jelentős klíma- és erőforrás-politikai probléma is. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség becslése szerint az élelmiszer-veszteség és -pazarlás az EU élelmiszerrendszere tekintetében az üvegházhatásúgáz-kibocsátás mintegy 16 százalékáért felelős, miközben a hulladékká váló élelmiszerbe már jelentős föld-, víz- és energiafelhasználás épült be. Ha az élelmiszer-pazarlás önálló „országnak” számítana, az EU egyik legnagyobb kibocsátója lenne. Gazdasági szempontból az éves veszteség több mint 130 milliárd euróra becsülhető EU-s szinten, miközben csaknem 42 millió európai nem engedhet meg magának rendszeresen minőségi étkezést, ami tovább erősíti az élelmiszer-hulladék szociális dimenzióját.
Az ENSZ 17 globális fenntartható fejlődési céljának egyikeként a 12. cél a fenntartható fogyasztást és termelést hivatott biztosítani, ezen belül a 12.3-as alcél írja elő a globális élelmiszer‑pazarlás felére csökkentését és az élelmiszer‑veszteségek mérséklését 2030-ig. Az EU elkötelezett az alcél elérése mellett, mely szerint vállalja a felére csökkenti az egy főre jutó élelmiszer-pazarlást a kiskereskedelmi és a fogyasztói szinten, valamint csökkenti az élelmiszer-veszteséget az élelmiszer-termelési láncok mentén is. A Bizottság a körforgásos gazdaság első (2015-ös) cselekvési tervével összhangban már több lépést tett az élelmiszer‑veszteség és -pazarlás csökkentésére: közös uniós módszertant dolgozott ki a mérésre, létrehozta az élelmiszer-pazarlással foglalkozó uniós platformot, tisztázta a vonatkozó élelmiszer-, hulladék- és takarmányjogszabályokat az adományozás és az állati takarmányozás megkönnyítésére, valamint vizsgálja a dátumjelölések használatának és fogyasztói megértésének javítási lehetőségeit.
Ugyan az elmúlt évtizedben jelentősen csökkent az élelmiszeripari termék előállítása során képződő hulladékmennyiség, a mezőgazdaságban keletkező hulladékmennyiség mérsékelten növekedett, ami arra utal, hogy a termelési szintű veszteségek kezelése továbbra is strukturális kihívás. 2022-ben a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a halászat, valamint az élelmiszer-, ital- és dohányfeldolgozás összesen 56,1 millió tonna hulladékot termelt az EU-ban, ami a termelési tevékenységekből származó összes hulladék 2,8 százalékát tette ki.
Forrás: Eurostat
Mindezek fényében különösen fontos, hogy a szabályozási környezet új szakaszba lépett: a Hulladék Keretirányelv 2025-ös módosításával az Európai Unió első alkalommal vezetett be jogilag kötelező élelmiszer-hulladékcsökkentési célokat. A tagállamoknak 2030-ig 30 százalékkal kell csökkenteniük az egy főre jutó élelmiszer-pazarlást a kiskereskedelmi és fogyasztói szinten, miközben az élelmiszer-feldolgozásban 10 százalékos mérséklés az elvárás. Ez a fordulat azt jelzi, hogy az élelmiszer-hulladék kezelése kilépett a „jó gyakorlatok” és önkéntes vállalások köréből, és a klíma-, erőforrás- és szociálpolitika számonkérhető elemévé vált.
Az élelmiszer-hulladék csökkentése így nem szimbolikus környezetvédelmi gesztus többé, hanem mérhető, jogilag kikényszeríthető feltétele annak, hogy az európai élelmiszerrendszer egyszerre legyen versenyképes, erőforrás-hatékony és társadalmilag igazságos.
Dr. Németh Szilvia
Agrárszakértő
OTP Agrárgazdasági Értékesítési Igazgatóság[1] Wolniak, R., Grebski, W.W. (2025): Analysis of Waste Trends in the European Union (2021 2023): Sectorial Contributions, Regional Differences, and Socio-Economic Factors. Foods. 14(7):1172.